Morzsákat cipelünk hátunkon, mint hangyák rohangálunk, sodródunk...
2007. május 10., csütörtök
Megtört bennem minden akarat és hit, Láncként fogva tart, rabod vagyok. Nem számít már szerelem s könny, Mert bizalmam elveszett és elnyílt, Minden virág és elnyűtt göncöm, Most már levetem. Nem bírom a kínt, Melyet okozol nekem szüntelen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése