Mindig jön valami új, ami mosolyt hoz arcodra!
Majd madárként szállsz ég felé,
A bárányfelhők tetején csücsülsz és látod az emberek
Parányi léptét, sietnek hangyányi lelkük védik.

Pihenj egy kicsit, nézd a napsugár, fénylő narancsként
Izzik a hegyek ormán!
Nézd a morajló tengert, hogy csapdossa habjait!
Érezd a mindenséget, mely Neked is adatik!

Neked is gyönyörű a zöldellő rét, ahogy fújja nyári szellő!
Neked is dalolnak a fülemülék.
S reptében egy Csoda Rád kacsint!
Én volnék az, így egyszerűen kimondom.

Mert kergettem hiú ábrándokat,
És még most is gyakran teszem,
Szerettem léha barátokat, akik
Akarva-akaratlan „elkergettek”!