Márai S

"Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más,
csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket,
lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig?
Akármi történik is közben?
S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába?
Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű,
ilyen embertelen a szenvedély?
S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?
Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól,
örökké és mindig csak annak az egy és
titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz,
de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik
a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"

Álom?

Mellettem úgy alszol el, mintha soha nem ébrednél fel.
Álmomban láttalak, ahogy a fejed az ölembe hajtottad.
Másnap már vakított a fény szemembe élével.
S köddé vált a valóságnak hitt arcod, ahogy odahajtod
Combomra, s én megsimítom barázdáid, a kor szarkalábait.

Ott voltam közeledbe, igen egy ismeretlenbe karoltam.
Nem volt valóság, de én éreztem, mégis tudtam,
Hogy eljön ez a pillanat, az idő fogytán van,
Ballagott, de most már fut, rohan, forog,
A kerék egyszer fönn és ismét leér: mozog!

Egy gondolat PKo-nak

Vannak olyan emberek, akiket korlátozni,
kordában tartani nem lehet,
sőt nem is szeretném!
Mert az a szép bennük, hogy szabadságukat nyíltan kimutatják.
Csodálom a szabadságukat, a nyílt gondolkodásmódjukat!
Nem mennek a csorda után...
Egyéni látásmódjuk megvilágítja az élet csodáit, hogy miért is érdemes élni,
és a többi csak fölösleges sallang!
Mert életünk véges és a repülő idő oly gyorsan pereg, mint filmkocka a vásznon...
És egyszer csak azon veszed észre magad, hogy egy csomó mindent elszalasztottál!
Szóval ennél nincs is csodálatosabb, mikor magával ragad az ilyen ember, magával
sodor a képzelt világába, belerepít az élete pici szeletébe!

Kéne már...

Kéne már az a tavasz!
Szeretném a napsugár erejét érezni bőrömön!
Melegítené a lelkem!
És szeretném a búzamezős elképzelésemet megvalósítani Veled!
Mert Te odaillesz: a mező közepébe...
És csak néznénk a gomolygó felhőket, melyekből kikandikál egy-egy ábra.
És cirógatná arcunk a selymes szellő... és egyszer-egyszer megcirógatnánk egymás arcát is.
És megállítanánk az idő folyamát, csak akkor lenne és más
semmi.