Simulnék karjaidba, lágyan kedvesem,
Mint óceán nyaldosó habjával,
Tapintanám, ízlelném bőröd selymesen.
Végtelen hullámok közt küzdenék,
Árral szembemennék…
Mert nem számítana zuhatag,
Tudnám hogy te ott a túloldalon vagy!

Csak látnálak már, óh te szellemárny!
Nekem mindig az maradsz,
Mert soha nem pillantalak meg,
Emlékem szétfoszlik egy perc alatt.
Bár elengedni nem tudlak,
Legfeljebb az idő csitíthat,
Vasfogával jár fölöttünk minden nap.

Új remények és szavak:ez az mi erőt ad!
Eltölt békével színezüst holdkaréj,
Mindig nézem és eszembe vagy!
Emlékem légy szíves legalább azt hagyd,
Tudjak rád nézni szemembe csillogón,
Sorsom, hitem, már csak ez maradt.

"A belső égbolton, a belső világban a szabadság a legnagyobb érték - minden más, még a boldogság és az eksztázis is csak másodlagos mellette." Osho

Ma rájöttem milyen jól érzem magamat egyedül.
Bonyodalmak ? Minek?
Bár egy kis izgalom jól esne:)

Mondhatnék átkot, néma mondat hagyná el ajkam,
mintha elfelejteném, de bennem legbelül itt van...
Késő, késő halk szavak...