Tüske

A remény mely mindig kecsegtet, aztán visszaüt,
Gondosan táplálkozva lelkem mélyebb szintjein...
Szúrós, tüske mely tőrként forgatja bennem a létezés
Egyetlen értelmét: szeretve lenni!
Rámutat egy adott útra,
De rátérve mindig beleesek egy kútba.
Megmutat, csillogtat és elveszi!
Kitépi azt a pici sugarat is, mely boldogság lehetne,
Emésztőn elhal itt bennem...
És ekkor rájövök: ennek meg mi értelme?
Rájövök, hogy boldogtalan vagyok, mert nincs azaz egy,
Mit tőled, csakis tőled kaphatok!

Szeretnék adni

Szükségem lenne már egy repeső örömre,
Legyen az bármi, ami szárnyat ad!
Legyen bármi, ami összetöri lelkem.
Legyen bármi ami megmelenget,
Simító kezedet már régen keresem!

Ha csak egy pillanat erejéig is,
Csak egy csöpp csókot adj!
Szülessek újjá, mint új nap: ez alatt.
Csak egy érintést kérek még, szikrázót,
Hogy erre emlékezzem, mikor hiányzol.

Csak szeretnék, adni mindegy, hogy mi legyen,
Én legyek teneked a világegyetem!
Én legyek karodban a teljesség varázsa,
Én legyek szíved összes dobbanása!
Legyek csak az, ki mindened átjárja!

Már nem tudom mit is mondhatnék,
Szótlanság, sóvárság, csak az mi elér!
Kegyetlen természet, miért is teremtett?
Miért is vagyok ennyire reményvesztett?