Tüske

A remény mely mindig kecsegtet, aztán visszaüt,
Gondosan táplálkozva lelkem mélyebb szintjein...
Szúrós, tüske mely tőrként forgatja bennem a létezés
Egyetlen értelmét: szeretve lenni!
Rámutat egy adott útra,
De rátérve mindig beleesek egy kútba.
Megmutat, csillogtat és elveszi!
Kitépi azt a pici sugarat is, mely boldogság lehetne,
Emésztőn elhal itt bennem...
És ekkor rájövök: ennek meg mi értelme?
Rájövök, hogy boldogtalan vagyok, mert nincs azaz egy,
Mit tőled, csakis tőled kaphatok!