Meghajlok, a sors akarta így,
Hogy magányom elnyeljen.
Elveszett itt belül már minden hit,
Melyet tápláltam örökké szüntelen.
Csak tudnám miért épp pont velem?
Miért kell ezernyi sóhajt elviselnem,
Miért nem számít, hogy én nagyon kereslek?
Miért kutatok utánad és mégse lellek?
Fáradt vagyok, keressél mást, óh szerelem!
Ezernyi képed mutattad és én el nem értem.
Nem engedik az angyalok, hogy békét találjak,
Óh pihenj meg végre fáradt lelkem,
Most szívem ne dobogj már, kérlek állj meg!
