Most elgondolkoztam azon, hogy milyennek látom magamat és mások milyennek.
De mi van akkor ha a külső szemlélő mást lát, érez, mint én?
Vagyis az egész csak az ego játéka és az ember túlbonyolítja önmagát!?
Asszem lazára kéne vennem a figurát. Bár ezt a legnehezebb "eljátszanom".

Már képzeletben máshol járok,
Már két kezeddel sem fogsz,
Mert hideg ez itt belül, látod?
Nem mondok semmit most.

Csak suttogok magamban,
Pedig ordítanák világ felé!
Leplezem én keseredett éltem,
Mi csak folytonos színjáték.

Néha lepedőbe burkolózom,
Mintha eltakarnám a sötétséget.
Néha nevetek egy kiejtett szavon,
Pedig csúnyán megsértett!

Már a szegénységem gazdagság,
Mit adhatnál nékem?
A szerelmet már ellopták,
Elszaladt vele az idő régen.