"Az elméd tevékenysége a probléma, mert az elme csupán álmokat tud teremteni... És annyira izgatottá válsz az álmoktól, hogy azok már valóságnak tűnnek. Ha túlságosan izgatott vagy, megrészegülsz, és már nem is vagy magadnál. Akkor bármit látsz, az csupán a saját kivetülésed. És annyi világ van, ahány elme, mert minden elme a saját kis világában él." Osho

Maradt nekem a magány,
Mely örökre magába zár.
Itt hagyni nem tudom,
Nem lelem a kulcsom.

Bús, vad amazon lettem,
A másik énem nem lelem.
E kettősség érzem, eltemet,
És sírba zárja lelkemet.

A karod elhagyott,
S miért, azt nem tudom.
Nem értem szavad,
De megérteni se hagytad.

A szótlan sivárságba hagytál,
Méz ízű csókod nem érzem,
Sótlan, üres így ízed,
Édes! Nem értettél meg!

Dorothy Parker:
Férfiak
A Vénuszuknak mondanak,
Hiszen te vagy az út, magad.
Ha lángra lobbansz, oh, egek!,
Ők megmondják majd, mit lehet;
Ha tested-lelked már övék,
Ők jobban tudják, merre lépj.
Tanít, nevel mind, mert, tudod,
Oly átkozott a modorod.
Ahogy te jársz el, nem helyes,
Átszab, kioktat, átnevez,
Amit imád, mind átformálja -
Oh, úgy fáraszt a sok marhája.

Nézem azt a gyönyörű szemed és elmerülök végtelen kéklő hullámjában...
Csak úgy csobbanok minden gátlás és érzelem nélkül és így jól érzem magam.
Az érzések túlcsorduló skáláját meguntam: nem kell!
Csak létezni és a pillanat mínőségét kiélvezni, erre van most szükségem.
Hogy csak úgy minden nélkül legyek...