Maradt nekem a magány,
Mely örökre magába zár.
Itt hagyni nem tudom,
Nem lelem a kulcsom.

Bús, vad amazon lettem,
A másik énem nem lelem.
E kettősség érzem, eltemet,
És sírba zárja lelkemet.

A karod elhagyott,
S miért, azt nem tudom.
Nem értem szavad,
De megérteni se hagytad.

A szótlan sivárságba hagytál,
Méz ízű csókod nem érzem,
Sótlan, üres így ízed,
Édes! Nem értettél meg!