Várlak

Nyitott ablakom, kitárt kapu neked,
A függönyöm épp kirebben a szellőben,
S a kék égen úsznak a habos felhők.
A hegy ormán megcsillan a napsugár,
És érzem milyen fantasztikus érzés ez!

A remény nem múlik, örökké él szüntelen,
Búcsú nincsen, az idő örök.
Bennem él mindig minden szavad,
És tudom oly jó volt az nekem!
És önző mivoltom folyton ezt akarja.

Tudom, megpillantalak kitekintve a mezőre,
Egyszer csak meglátom alakod,
Ahogy közeledik ott a kacskaringós úton.
Szívem majd kiugrik a helyéből,
Zakatol oly vadul, érzem megbolondul.

És csak ott állsz előttem majd némán,
Belém fúrod tekinteted,
Ajkam pecséttel hallgattat el újra,
Hogy ez a pillanat soha ne érjen véget,
Maradj itt, én már el nem engedlek téged.