W.S.: XXXVI

Bizony, jobb, ha utunk most elszakad,
Noha szerelmünk osztatlanul egy:
Így a sok foltot, mely velem marad,
Viselem majd magam, tenélküled.

Két szívünk közös vágy, de életünkben
Olyan választó bántalom is él,
Melytől, bár nem csökkenti örömünket, nem
Egy szép órát veszt a szent szenvedély.

Nem illethet ezután a szavam,
Mert szégyenem megszégyenítene,
S hogy becsülsz, ne mutasd nyilvánosan,
Mert megromlik neved becsülete:

Nem, nem, ne tedd; mert szívem úgy szeret,
Hogy, mint magad, enyém a jóhíred.

Dorothy Parker: Resume

A penge meggyötör;
a folyó nyirkos;
a sav bemocskol;
és a drog görcsöt okoz.
A fegyver nem legális;
a kötél túl laza;
a gáznak borzalmas a szaga;
Akár élhetnél is.
Denis M. fordítása

Neki

Álmomban sírtam zokogtam,
S mikor rád néztem, térdem összeroggyant!
Kitudja mennyit visel el a szív,
Fájdalom megannyi széles skáláját!
Ajkadon csüngve, lopva minden szavad,
Édességed ezernyi cseppjével,
Itatva magam: szomjazom!
És közben illatod itt pihen.
Ó te remete, te megközelíthetetlen!
Miért, miért, miért Te kellesz nekem?

Osho

"Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség
és felsőbbrendűség ideáit.
Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és
minden felsőbbrendűség eltűnik.
Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy.
Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít
- te te vagy. Rád van szükség.
Egy fűszálra épp akkora szükség van,
mint a leghatalmasabb csillagra.
Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne.
Erre a madárdalra éppen annyira szükség van,
mint bármelyik Buddhára.
A világ kevesebb és szegényebb volna,
ha ez a madár eltűnne belőle. Nézz csak körül.

Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye.
A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb,
senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű.
Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."

Sírok. Szomorú voltomban siratom magamat,
Mely százszor szeretett, de a viszonzás messzire elhalt.
Mondd csak, óh te lélek! -Miért szipogsz,
Gyerekként az ég angyalaihoz,
Amikor azok mások felé kacsintgatnak?
Miért öntöd ki a fájó, sajgó lelked azoknak,
Kik csak nevetve, vihogva továbbmennek?

Dorothy Parker: Indian Summer

In youth, it was a way I had
To do my best to please,
And change, with every passing lad,
To suit his theories.

But now I know the things I know,
And do the things I do;
And if you do not like me so,
To hell, my love, with you!