Sírok. Szomorú voltomban siratom magamat,
Mely százszor szeretett, de a viszonzás messzire elhalt.
Mondd csak, óh te lélek! -Miért szipogsz,
Gyerekként az ég angyalaihoz,
Amikor azok mások felé kacsintgatnak?
Miért öntöd ki a fájó, sajgó lelked azoknak,
Kik csak nevetve, vihogva továbbmennek?