Béke Veletek!

Békés Karácsonyt és Nyugalmakban gazdag Új évet!

Mindig ez az üresség...

Érzem az üresség megöl, eltemet,
Bénítja elfáradt, lassan már elszáradt testemet.
Békével sétálok a fénylő vízparton,
Bódító szerekkel ölöm ki magányom.
Mesékkel tömöm, tompítom agyamat,
Kiölöm maradék szerelmem, még azt is mi megmaradt.
Kereslek! Hol vagy? Hol van mi bennem van?
Hol van az a töménytelen érzés, mit adtam?
Hol van az ébredés, mi új reményekkel töltött el?
Hol van az az álom, mi újra és újra bennem éledt fel?
Keresem. És újra csak a némaság felel...

Pillanatnyi elmélkedés

Csak tudnám, hogy miért
fér ennyi ember a lelkembe?
Hogy van ennyi hely itt belül?
Miért tiszta ez az érzés?
És függetlenül attól, hogy pazarlóan adom,
és nincs visszaáramlás...
Nem tudom, nem értem!

Nyugalom!

Csendben, nyugalomban meghozni a döntéseket,
most ez kell! Kivárni.
Aztán jöhet az ugrás, a merülés!
Ez az igazi eksztázis!