Érzem az üresség megöl, eltemet,
Bénítja elfáradt, lassan már elszáradt testemet.
Békével sétálok a fénylő vízparton,
Bódító szerekkel ölöm ki magányom.
Mesékkel tömöm, tompítom agyamat,
Kiölöm maradék szerelmem, még azt is mi megmaradt.
Kereslek! Hol vagy? Hol van mi bennem van?
Hol van az a töménytelen érzés, mit adtam?
Hol van az ébredés, mi új reményekkel töltött el?
Hol van az az álom, mi újra és újra bennem éledt fel?
Keresem. És újra csak a némaság felel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése