S mikor rád néztem, térdem összeroggyant!
Kitudja mennyit visel el a szív,
Fájdalom megannyi széles skáláját!
Ajkadon csüngve, lopva minden szavad,
Édességed ezernyi cseppjével,
Itatva magam: szomjazom!
És közben illatod itt pihen.
Ó te remete, te megközelíthetetlen!
Miért, miért, miért Te kellesz nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése