Már képzeletben máshol járok,
Már két kezeddel sem fogsz,
Mert hideg ez itt belül, látod?
Nem mondok semmit most.

Csak suttogok magamban,
Pedig ordítanák világ felé!
Leplezem én keseredett éltem,
Mi csak folytonos színjáték.

Néha lepedőbe burkolózom,
Mintha eltakarnám a sötétséget.
Néha nevetek egy kiejtett szavon,
Pedig csúnyán megsértett!

Már a szegénységem gazdagság,
Mit adhatnál nékem?
A szerelmet már ellopták,
Elszaladt vele az idő régen.