Búcsúzunk, de még itt tart szemed tükre,
Itt tart és úgy érzem, itt maradnék Veled örökre!
Csak Mi létezünk, nézlek, fürkészlek…
És csak szalad a város, a fények cikáznak,
Indulni kéne, de minden és mindenki várhat!
Az arcod oly nyugodt, ragyogó fényerő,
Vonzása az alagút végéhez hasonlatos!
S dübög a metró, előttünk a hídon robog a villamos.
És csak szalad a város, a fények cikáznak,
Indulni kéne, de most mindenki várhat!
Karodba kulcsolom enyémet, vibrál a levegő, megéget!
Szikrázó éjszaka, még a szigeten sötét volt,
Nem csillogtak csillagok, nem sütött Ránk a hold!
A feketeség leple alatt csak izzó tekintetünk mutatott fényt,
S hideg kezünk mindig össze-összeért!
Juj! Míg nem csókoltalak mennyi gondolat futott agyamon át!
Szétvető düh, mely megállítaná az idő pillanatát!
Igen, bosszantott az óra, csak úgy szaladt ide s oda!
Nem kérdezett, megállt, és aztán gyorsan futott tova!
És mi csak álltunk ott, körülöttünk a város zaja.
Szaladt fényével, cikázott ide-oda!
De mi csak néztük egymást, ott maradtunk,
S örökre eggyé váltunk, eggyé olvadtunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése