2008. november 13., csütörtök

Mezőn

Selymes tapintásod, mint búzakalász érint,
Megérinti lelkem, s lassan megértem,
Hogy kósza szélben, miért is cirógat,
Miért is jó ez nékem?!
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)