Börtön a lelkem, mindig is az volt.
Jaj de ki akarom szakítani mindezt!
Ne legyen álmom s magányom,
Ne legyen semmi szép, aminek vége lesz.
Ne legyen káprázat, csodaszép álomkép,
Ne legyen bűn, s bűnös szándék,
Ne legyen korlát, idő, óra, perc!
S a szívemnek kapuját mi kinyitja ez!
Kóstold meg a nyári nap narancsos melegét,
Kóstold mézízű méz, ragacsos szeletét,
Kóstolj, harapj pirosló ajkamba,
Édes, csillogó, mint egy csodaszép alma!
Szótlanul ne állj, csak ha beszédes a szemed!
Szívemnek melegét, ne jegeljed le!
Keress meg és ott leszek,
Szeress, mert nélküled fájón, de elmegyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése