Fojtogat a csend, mely
Mégis beszédes, amikor nézem szemed!
Annyi mindent mondanék, suttognék,
Ömlene zúduló áradatként feléd!
De most nem teszem...
Többet mond minden felesleges
Szónál csillogó tekinteted!
Ne tagadj, hisz érzem:
Elárul karod, csókod íze,
Hogy érzelem érintette szíved!
De ne is mond, nem kell!
Káros most minden beszéd,
Mit elrejt az ékes szólás,
Azt visszaadni sokkal könnyebb egy érintéssel,
S a reményt nem veszthetem így el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése