Arcodon settenkedik a mosoly, nem lehet fürkészni.
Sejtelmes, mint a ködben tapogatózó kéz,
Mely eltéved, s érint,
Megérint.

Csak a szád csücskében ücsörög, gondolataiba merülve.
Apókaként, révedezik egy túlvilágra,
Oda be, magába zárta,
Bezárta.

Kulcs kell ide, rögtön! Nyissam már e zárat!
Találjam meg nyitját, feltárjam.
Most még nem tudom,
Várok.